Édes Richárd: A fák bölcsessége

Édes Richárd:

A fák bölcsessége

Takács Szabolcsnak, chi kung tanítómnak.

Krisztus születése előtt 5000 körül, a kínai Csung Jüan tartományban

Élt egyszer egy kereskedő, aki addig dühítette magát üzleti ellenfelével való csatározásaiban, hogy állandóan a mérgek forró nedvével öntözte lelkét. Parázslott a szíve, az érzelmek irányíthatatlan, elszabadult lovakká váltak, akiket nem lehet megzabolázni. Sajgott a mája, a gyűlölet forró olaja áradt szét barna kanyarulataiban. A tüdeje pedig egyre szűkebbé vált, mert a sok keserv megfosztotta az életet adó levegőtől, amely az égi erőkkel telítette volna gyarló testét. És a gyomra is összeomlást ígért, mert nem tudta elengedni a benne táncot járó, tomboló démonokat. Sokszor izzó, forró kígyónak érezte a beleit, mert nem bírta megemészteni az élet megpróbáltatásait. Állandó fáradtság gyötörte, és sosem tudta rendesen kialudni magát.

A haragtól önmagát lassan felemésztő kereskedőt Kungnak hívták. Nem tudta, de a halál napról napra egyre közelebb osont hozzá, hogy magával csalja az örök sötétségbe. Ám ahol úrrá lesz a sötétség, ott törvényszerűen felbukkan a fény is. És az utolsó éjszakán, Kung halála előtt egy napfelkeltével egy magányos, ősz alak bukkant elő az erdő kortalan fái közül, hogy visszavigye a fénybe.

Az éjszakai látogató a hajnal legsötétebb órájában kopogtatott be Kung ajtaján.

Az idegen tudta, hogy a kereskedő nem alszik, mert a lelkében örvénylő félelmek és a düh nem engedi meg neki, hogy Kung álomra hajtsa a fejét. A harag szinte önálló élőlényként tombolt benne. Az a másik kereskedő, Lüang mindent megtett, hogy az őrületbe kergesse. Állandóan aláígért az árainak, rossz hírét keltette a hegyek ölében lévő falu lakóiban, akik közül sokan ellene fordultak Lüang ármánykodása miatt.

Nem jött álom Kung szemére. Csak forgolódott, és nem tudta csillapítani a mellkasában tomboló tüzet. Állandóan izzadt, fémes lüktetés tépázta az elméjét. Agya olyan volt, mint egy száz rovartól zümmögő méhkas.

Az ajtóban egy szakadt, zsákszerű öltözetű vándor állt hosszú, ápolatlan szakállal. Egyszerűsége és a késő óra ellenére végtelen életöröm és derű ragyogott a szeme szikrázásában. Ősz, hosszú haját a hosszú évek tapasztalatai színezték, akár ecset a vásznat, ám a sok megpróbáltatás mellett valami furcsa időtlenség hatotta át ezt a férfiút.

Kung nyomban felismerte. A sokat emlegetett Tanót rengetegszer látta az erdőben. A falusiak furcsa meséket szőttek róla: nevezték csavargónak, aki furcsa gyógyítással kecsegteti az embereket, és egy barlangban lakik. Mintha nem is érdekelné a világ, hiszen elhagyta a falvak menedékét, és a természetben töltötte az életét. Kung szemében ez eszelősség volt, az őrülete bizonyítéka. Ő csak az állandó nyüzsgésben, a Lüanggal való küzdelemben érezte magát elemében. Nem gondolt arra, hogy ha túl sokat táplálja a tüzet, akkor az elemésztő lángoszloppá emelkedik, és képtelen volt behozni életébe a nyugodt, békés, mindennel harmóniát teremtő víz elemét. Ám aznap éjjel elárasztotta az életét a víz, egy különös bölcs személyében.

-Mit keresel nálam éjnek évadján? - förmedt a vándorra a kereskedő.

-Eljöttem, hogy kimentselek a halál torkából. Mert ha én nem kopogok nálad, akkor ő jött volna érted. Alig tudtam megelőzni.­ - A férfi tartásában volt valami nemes és előkelő. Kung hallott arról, hogy ez a férfi elhagyta a királyi udvart, mert meg akarta érteni a világ természetét, ezért költözött a hegyekbe, az erdőkbe a világ pezsgése és az emberek elől.

-Nem értem, miért fárasztasz ezzel a tébolyult beszéddel! Te csak egy koldus vagy, aki az erdőket járja...Menj vissza oda, ahonnan jöttél, és felejts el engem! Ahelyett, hogy felébresztenél békés álmomból...

A vándor szívből felnevetett. Zengett minden szava.

-Nem alszol te már jó ideje, barátom. Ne áltassuk egymást! Lehet, hogy a szemedben koldusnak tűnök, ám a gazdagság nem abban rejlik, amit te annak tartasz! A vagyon, a kereskedésből szerzett pénz nem a boldogságodhoz, hanem az elveszejtésedhez járult hozzá. Nézd csak meg a szemed alatti komor árkokat...Az állandó pisilést, mert már a veséd is összezavarodott a Lüang elleni acsarkodásban, és nem győzöl megszabadulni a múlt terheitők...A boldogság a felszabadultság, az egység a természettel és a világmindenséggel. Elhoztam neked ezt a tanítást, hogy visszatérhess az életbe és a szeretetbe. Elhoztam neked a fák bölcsességét, akik képesek ezer évig is élni. Ha megváltozol, te sem halsz meg, és hihetetlenül hosszú évekig fogsz élni.

-Hogy merészelsz ilyen felháborító badarságokkal zaklatni? -förmedt rá a kereskedő-Takarodj innen, különben....

A minden porcikáját elárasztó haragtól Kung elveszítette az egyensúlyát. A testében ez már rég megtörtént, és most a lelkére is visszasugárzott ez a végtelenség. Majdnem elesett a mindenét elárasztó tűztől, ha nem kapja el idejében a látogatója. A jókedvű idegen segített neki egyenesen állni, és egy lassú mozdulattal a férfi testének jobb oldalára siklott a keze. Kung levegőt sem vett a döbbenettől.

-Lélegezz mélyen, és Lassan fújd ki. Ez a májad, ami már teljesen telítődött gyűlölettel. Annyira megutáltad az üzleti ellenfeled, hogy teljesen elveszítetted a kapcsolatod a szeretettel, az élet pezsgésével, az emberekkel....

-Nem is értem, miről beszélsz...-ellenkezett Kung. Szavaiból már hiányzott az eddig megszokott él. Lázadását lassanként egyfajta megbékélés, szelídebb tónus váltotta fel.

-Naponta többször is hányingered van, mert már nem bírja a tested feldolgozni azt a sok mérget, amit a haraggal készítesz magadnak. Másrészt álmos vagy, miközben a portékád árulod a piacon, mert annyira kimerítetted a májad erejét, hogy ötször-tízszer annyira keményebben kell dolgoznia, mint korábban, hogy elláthassa a munkáját, és energiát adjon neked. Máskor meg láng lobog a gyomrodban, mert a májad rossz működése nem engedi megemészteni a benned zajló ételt. Fogadni mernék, hogy hasmenésed is gyakran van.

A kereskedő döbbenten figyelte vendégét.

-Honnan tudtad feltárni mindezt? Én senkinek sem beszéltem róla...

-Nem véletlenül járom az erdőket és mezőket, Kung. Létezik egy bölcsesség, amely a természet rejtelmes nyelvében és lelkében szunnyad. Segít abban, hogy megtanuljunk újra élni, végtelen energiák járják át tőle a testünket...Chi Kungnak nevezik. Arra kérlek, hogy tarts velem, tölts pár napot velem az erdőben, és megtanítalak arra, hogyan gyógyítsd meg önmagad. Hogyan érd el, hogy a sok feszültségedből származó méreg helyett arany, energia hihetetlen bősége áramoljon az ereidben, mindenhol.

-És mi lesz a vállalkozásommal? Mi lesz a piaccal, a pénzemmel? Hogyan fogom eltartani magam, ha az az álnok Lüang megelőz, és elcsalja tőlem, magához édesgeti a vásárlóimat? -méltatlankodott Kung. Lelki szemei előtt a gondosan felépített élete kártyavárként omlott össze.

A mester elővett erszényéből egy erdei mohát. Már elvesztette zöld üdeségét, egyre haloványabbá vált, amint megfosztották színeitől. Az elhalt moha olyan volt, mint maga Kung, aki Lüang miatt érzett haragja által a sötétség felé tartott. A vendég Kung elé tartotta a mohát, majd egy hirtelen mozdulattal összeroppantotta. Apró zöld töredékek omlottak ki a markából, egykori formája árnyékaiként.

-Ha ezt az életmódod folytatod, már holnap halott leszel. Ha viszont rám hallgatsz, fejlődni fogsz és újjászületsz. Mint a fák. Minden válasz a fákban rejlik.- A mester összedörzsölte a két kezét, és érezte az ujjaiban pezsgő életerő hullámait. Kezeit Kung májához érintette, és nyugalomra intette a szenvedő férfit. Kung meghökkenve tapasztalta, hogy teste új életre kél, és csillapodtak a benne tomboló tüzek.

A gyógyulás útjára lépett. És megértette, hogy ha Lüang tovább folytatja az elkeseredett, végletekig menő pénzhajhászást, az iránta érzett gyűlöletet, akkor megőrül és neki is májbajai lesznek. Ha nincsenek már most is...

-Jöjj velem még most, pirkadat előtt az erdőbe, míg nem látnak a falusiak. Túl sok kérdést tennének fel, és most nincs erre szükségem. Sokan egyenesen boszorkányságnak tartják ugyanis, hogy egy erdei vándor embereket gyógyít, és egyenesen azzal gyanúsítanak, hogy az ördöggel szövetkeztem a világ rendjének megdöntésére..Hallottam már ilyen eszelős eszmefuttatásokat. Dőreség, ám nekem nincs dolgom mások előítéleteivel. Egy időre te is az erdőlakó életét éled majd a barlangomban. És magadhoz ölteled az ég energiáját, amelytől annyira elszoktál...

Fájt Kung szíve, hogy a kakas kukorékolása hallatán nem a piac jól megszokott utcái felé visz majd az útja, hanem az ismeretlen erdő szívébe. Ugyanakkor azt is érezte, hogy megváltozott az élete, és a vándor szavai fékezhetetlen folyóval sodorták magukkal egy új holnap reményébe.

Mosolygott. Mert tudta, hogy nem fog a kezek között elomló moha sorsára jutni.

Az idegen csak pár órát aludt, és már ébresztette is Kungot, Most ő vált a férfi vendégévé, a barlang lakójává, ahol az elkövetkezendő napokat töltötték. Felcserélődtek a szerepek.

-Ébresztő, uraság! ­Ideje belevágnunk az erdő iskolájába. Olyan tanulságok várnak, amik mindent megváltozatnak benned és körülötted -keltette széles mosollyal az ősz hajú férfiú. Arcán olyan frissesség áradt szét, amit a megfáradt Kung nem tudott hová tenni.

-Miért nem hagysz még aludni egy kicsit? - morgott a kereskedő, és már a mondat végén kezdte megérteni, hogy lételemévé vált ez az örök elégedetlenkedés. Új ismerőse társaságában valamiért egyre tudatosabban kezdett figyelni önmagára.

-Ha alszol, menekülsz az élettől, és a sötétségbe hullassz, te pedig tudtommal az életet választottad, és gyógyulni akarsz a haragból, a betegségekből, amiket magadra kényszerítettél. Szóval ideje felébredned, a szó összes létező értelmében! Mindjárt mutatok egy gyakorlatot, amitől elkerül az álmosság, és ráérezhetsz a testedben ficánkoló élterő érintésére...

Mutatott neki egy mozdulatsort, az általa chi kungnak nevezett tudományból. Felemelte a karjait, az ég felé tárta őket, és finoman lefelé húzta őket, végig a teste előtt, egészem a gyomra energiaközpontjáig. Mindezt nyolcszor csinálta meg, és Kung követte a példáját. Idővel érezte, hogy tényleg energiát nyer a semmiből, pontosabban az univerzum végtelen erejéből. Az égből, ahogyan a mester mondotta. Ekkor élte át először azt a felismerést, hogy sosem térhet már vissza korábbi szürke és merev életviteléhez, ahol a mindennapjait a pénz és a felesleges mérgelődés kormányozta. Nem mehet vissza abban a gondolkodásmódba, amely megkeserítette az életét. Valami teljesen újra lesz szüksége.

Az idegen, aki Tanónak Nevezte magát, egy csöndes patakhoz vezette. Elbújtak a szúrós érintésű nádasban, onnan lesték az odatévedő állatokat. Tanó a madarak megfigyelésére kérte vendégét, közben a lehető legnagyobb csöndre intette. Előtte elmondta neki, hogy szemével kövesse a lehető legpontosabban a madarak ivási szokásait, különösen a darvakét. Aztán lásson a mozdulatsorok mögé, és képzelje el, hogy ezek a madarak valójában magából a létezésből, a végtelen életerőből isznak. A víz csak a felszín, hiszen minden természeti dolgok felszíne mögött láthatatlan, hihetetlen mértékű energia rejlik.

Aztán visszasétáltak a barlanghoz, és mozdulataikat tartalmas beszélgetéssel színezték.

-Láttad, hogyan isznak a darvak?

-Megfigyeltem, amennyire csak lehet! - lelkesedett Kung, tőle eddig szokatlan vidámsággal- Lehajtják a hatalmas csőrüket, bemerítik a patakba, és komótosan húzzák fel, egy élénk mozdulattal...

-És közben ropog a nyakuk, mint majd neked is fog­ - kacagott Tanó - Kérlek, rogyaszd meg a térded, hogy mélyebb kapcsolatba kerülj a föld energiával, és mutasd meg, hogyan iszik a szent daru a patakból! Most légy te a daru, és éld át a madarak szabadságát, vedd magadhoz a víz erejét...

Kung eljátszotta, hogy ő a szent daru. Nehezen ment, iszonyatosan fájt a nyaka, hiszen rengeteg feszültséget gyűjtött magába az évek hosszú sora alatt. A sok keserűség, az emberek megvetése mind ott ropogott a furcsa kereskedő izmaiban, amelyek a gyakorlattól egyre lazábbak és kiegyensúlyozottabbá váltak. A végén Kung megértette, hogy döbbenetes távolságba sodródott a rég Kungtól. A nyakában régóta érzett forró acélhoz hasonlítható gyötrelem lassan múlni kezdett. A későbbi chi kung gyakorlások során pedig szertefoszlott, amint átjárta az életerő.

Aztán Tano egy égbeszökő hegy tetejére vezette a kereskedőt. Nem volt könnyű dolga, hiszen Kung félt a magasságoktól, ám mestere a vállára tette a kezét, és megnyugtatva vezette fel a csúcsra.

-Miért kell ilyen magasra merészkednünk? - rebegte Kung, miközben a sziklák veszedelmes kanyarulataira nézett.

-Mert olyan magasságú erők jönnek az életedbe, amik érkezését segítik a magasztos helyek- kacsintott rá a maga könnyedségével Tano. Kungot mindig lenyűgözte az a lelki könnyedség, amely áthatotta az erdei vándor létezését. Neheze tudta elképzelni, hogy az ezer tehertől rogyadozó feszült válla egy szép napon ennyire ellazulhat, és ő is ilyen játékos, vidám vagy könnyed lehet. De mindennél jobban vágyta ezt a felhőtlen állapotot.

-Azért jöttünk a hegy szédítő párkányára, hogy könnyebben befogadhasd az égi, nemes erőket, és könnyebben elszakadhass a földi fájdalmakhoz, amikhez annyira odaláncoltad magad, Kung. Lépj a szikla szélére kérlek!

A kereskedőnek remegni kezdett a lába.

-Felejtsd el a félelmeidet, hiszen csak te hoztad létre őket! - Tano a fejére mutatott. - Itt teremtetted mindet, hogy fogva tartsanak. De nem ezért születtél a földre, hanem azért, hogy szabad légy. És most eggyé válhatsz a mindenséggel.

Kung nagy nehezen erőt vett magának, és kijjebb lépett a sziklán. Nem a legszélére, azonban nála már ez is haladásnak számított.

-Dicséretes, hogy egyre bátrabb vagy- biccentett elismerően a remete-Tudod, ki volt Buddha, a megvilágosodott? A mos következő gyakorlat az ő nevéhez kapcsolódik. A gyermek imája Buddhához mozdulatot fogjuk gyakorolni.

-Hallottam ezt-azt az utazók mendemondáiból- vonogatta a vállát a kereskedő-Kicsit hasonlított az élete a tiédhez...Elhagyta fényes királyi udvarát, és az erdőlakok magányos életét választotta, hogy megértse az öregséget, a betegséget és a halált. Mert kétségbe ejtette, hogy ezt a három nagy veszélyt senki sem kerülheti el, éljen akár tehetős császárként vagy nyomorgó koldusként....Az erdőbe ment, hogy megértse az életet, a létezés valódi mozgatórúgóit.

-Akárcsak mi. Buddha rájött, hogy a szenvedés oka az állandó vágyakozásunk, Kung. És azt is felismerte, hogy ha megszabadulunk a vágyainktól, megszabadulunk a szenvedéstől. Ezen neked is érdemes elgondolkodnod.

-Hogyan is szabadulhatnék én meg a piactól? Az tett emberré, férfivá....Különben egy üres porhüvely lennék csupán, cél nélkül bolyonganék az utcán, mint egy csavargó...

A vándor nagy lendülettel csóválta a fejét.

-Nem a munkád a baj, inkább az, hogy túlzásba viszed, és addig hajszoltad, míg bele nem betegedtél..A fő ok mégsem ebben rejlik. Hanem a versengésben, a gyűlöletben, amit Lüang iránt éreztél...Buddhának volt egy ragyogó mondása erre. A harag egy izzó vasdarab, amiről azt hiszed, a másikra dobhatod, ám valójában a te kezed égeti meg. Téged pusztít, méghozzá belülről. Na ezt vedd fontolóra, kereskedők gyöngye!

És a szikla tetején Tano megmutatta neki, hogyan kérje Buddha, a bölcs mester tanácsát a benne örvénylő kérdések megválaszolásához. Nyolcszor befelé forgatta egy furcsa mozdulattal a két tenyerét, miközben az imádkozó kéztartás közben érezte, ahogy a vibráló tenyérközepi laokung pontokon hihetetlen erők futnak át. Majd ugyanezzel a ropogós kézmozdulattal kifacsarta az izmokból a keservet. Tano javaslatára a mesternek adta a benne örvénylő feszültségeket, a legnagyobb problémáit. Az emelkedő árakat, Lüang gonosz megjegyzéseit, az állandó megfelelési kényszert, hogy megállja a helyét a vásárlók kegyeiért folyó versenyben.

Buddha aznap kegyes volt a kereskedőhöz, hozzásegítette az összefüggések meglátásához. Gyermekké vált, aki tanácsot kért a nagymestertől, és neki adta a mindennapi gyötrelmét.

Kung a gyakorlat végére megértette, hogy a másik kereskedő iránti fortyogása miatt beteg a mája. A kereskedelem, a pénz hajhászása pedig az ő vágyakozása, ami szenvedésbe taszítja..Sürgősen változtatni kell az eddigi gondolkodásmódján, ha nem akar belehalni a gyötrődésbe.

Aztán Tano megmutatott neki egy másik gyakorlatot. Buddha keze szemléli a tájat. A kinyújtott karjait a sziklaperem szélén állva vízszintesen kinyújtotta maga mellett, és olyan végletesen hátra kellett húznia, amennyire csak a lapockái engedték. Közben ő volt Buddha keze, amely befogadja a világmindenség energiáit. A kereskedő nagy nehezen lecsendesült belül, és már az első gyakorlat során érezni vélte, ahogy a láthatatlan energiák felpezsdítik a tenyerét, az ujjait. A világ áramlani kezdett a sokáig önmagától teljesen elidegenedett kereskedőbe, mert mélyen legbelül megvolt benne a nyitottság a természetfeletti és a világ iránt. Olyan erőket fedezett fel magában és a természetben, amelyről korábban fogalma sem volt. Jó érzés volt ilyen új embernek lenni, betekintést nyerni a mindenség működésébe.

Érdemes volt megmásznia a hegyet, mert Kung, a mélyen földi életű férfi megtapasztalta, hogy az égi a legfontosabb az életében. Elveszítette vele a kapcsolatot, most viszont újra megtalálta a szétszakított köteléket. És megérezte a mindenség ígéretét, az életerő áramlásának sejtelmét. Ami az első nagy varázslat, ha az ember a chi kung fejlesztő útjára lép.

A völgy felé haladva Kung tudta, amint érik benne az egész lényét átható változás. És rövidesen olyan szinten alakul át, mint a tűzben a fém, a fa által a föld, vagy a forrás hatására a víz. Egy vándor lett az erdőben, és eggyé vált a négy elem állandó átalakulásával. Ezen a napon érezte magát először szabad embernek. Mert felfedezte, hogy az ember nem a pénz rabja, hanem belül kutakodva találhatja meg az igazi szabadságot.

A vándor nem hagyta pihenni. Rövidesen elsétáltak egy magányos hegyi tóhoz, amelyet megnyugtató csönd vett körül.

-Hallottál te az ősidők sárkányairól, kereskedő? - kíváncsiskodott a mindig vidám Tano, és megsimogatta őszbe öltözött szakállát.

-Óriási szárnyas lények voltak, akik felperzselték lángjukkal a városokat. Ám olyat is hallottam róluk, hogy mélységesen bölcsek voltak, és felbecsülhetetlen kincseket őriztek.

-Felteszem a te pénzsóvár kereskedő énednek jobban tetszik a csillogó árnyakból szőtt mese, ám a valóság távol áll ettől - magyarázta az erdei bölcs- A sárkányok bölcsek voltak, és ami még fontosabb, hogy sokat nevettek. Akárcsak én! Állandóan bölcs vigyor ragyogott az arcukon, nézzenek szembe bármilyen nehézséggel, bármilyen testi vagy lelki kihívással. És most te is egy sárkány leszel. Menj a tóba, állj meg a sekély és a mély víz határán. Aztán...

Mindenben követte Tano útmutatását. Kung egy gigászi lénynek álmodta magát, amit megmártózik a tengerben. Hátracsúsztatta a kezeit a vese tájékára, ahol ősi félelmeket, rettegéseket és izzó bizonytalanságokat őrzött születése pillanatától kezdve szüleinek folyton megfelelni akaró gyermekkorán és serdülőkorán át egészen a felnőttkorban rátelepedő sötétség érintéséig. A vese a nyugtalanságok komor temploma volt. Kung azért ment a tóba, hogy kiűzze onnan az őt emésztő árnyakat. Majd nyolcszor egymás után megtekerte a testét egy sárkánykört leírva. Egyszer az egyik irányba, egyszer a másikba. Eleinte sajgott minden tagja és izzó verejték csorgott róla a jéghideg tóba. Aztán ráérzett a mozdulatok könnyedségére, és sárkánnyá vált. Megjelent arcán az a fanyar mosoly, amely egykor az égben szálló hatalmas, bölcs teremtményeket jellemezte. Sárkánnyá lényegült át. A veséjében hordott félelmek lassan, de biztosan oldódtak.

Kung egyre jobban ráérzett a tengerben fürdő hegynyi sárkány létezésére.

A remete és a kereskedő az elhagyatott erdő legvénebb fája előtt álltak. Elindítva egy végtelennek tetsző körforgást, hiszen utána még húsz napon át minden hajnalban megjelentek a gigászi kőris előtt.

-Ő az erdő leghatalmasabb fája. Többezer év óta megtisztel minket a jelenlétével. Dacolt az idők kihívásaival, legyen szó pusztító villámról, árvízről vagy a gyökereit rágó férgekről. Még a viharok sem tudták kitépni a talajból, erősek a gyökerei. Ez az öreg mindent megtestesít, amit tudni érdemes a fák bölcsességéről. A legnagyobb tantásról, amiért elhoztalak ebbe az erdőbe! Ősi erőket rejt ez a törzs, az ágai pedig a mindenségbe vezetnek. A Nagy Fa üzenetét hordozza ez az óriás, aki kiemelkedik az erdőből. Legyen ő a példaképed!

-Nem is értem, hogyan élhette túl ezt a sokezer évet...-töprengett hangosan Kung­ -Úgy véltem, erre senki sem képes.

-Csak az, aki gyarló földi lénye ellenére kapcsolatot tud teremteni az ég végtelenségével - mondta Tano - Ez a chi kung legfontosabb gyakorlata. A Nagy Fa. Itt és most te leszel ez a Nagy Fa. Rogyaszd meg a lábaid, hogy könnyebben teremts kapcsolatot a föld energiáival! És képzelj el egy erős, vörös energiagömböt a tenyeredben, amiben csak úgy száguldozik az életerő...

Kung maga is meglepődött, milyen könnyedén jelent meg szemei előtt a végtelentől lüktető gömb. A kezeiben érezte a mindenség titkát. Aztán a vándor kérésére elképelte, hogy a gömb ereje átjárja a testét, a lábujjaitól egészen a feje búbjáig.

-Csukd be a szemed és éld át, amint egy Nagy Fává nemesülsz. Te kapcsolod össze az eget és a földet. Gyökereid a föld sosem látott mélységébe vezetnek, ahol elképesztő méretű erő rejtőzik. Érezd, amint ez az erő a lábadba hullámzik, majd végig a testeden, a mellkasodon, a nyakadon, az arcodon, a fejeden, végig a fa törzsén...Aztán lásd, hogy a fejedből lombkorona sarjaid hosszú, kacskaringós ágakkal, és szétterül az egész világmindenségben....Hogy eljusson az égi erőtérbe, és később onnan újra visszatérjen hozzád a földre.

Az első napokon semmi sem történt. Egyre hosszabb ideig állt Kung az erdőben, hogy átjárja az életerő, mégsem sikerült a legfontosabb gyakorlat. Eleinte 15 percig állt teljes csöndben, önmagába mélyedve, mint egy Nagy fa, és nem érzett semmit. Aztán 3 percig állt fatartásban, és továbbra sem tudott fává válni. A gondolatai elkalandoztak, mindig kiragadták a megnyugvás állapotából, mert még mindig fogva tartotta a múltja. Már-már ott tartott, hogy feladja, és visszamegy a falujába, ám Tano kitartásra intette. Mert az ember nem szaladhat el, amikor nem sikerül valami az életében, mindig tovább kell küzdenie.

Az igazi áttörés a hatodik napon, fél óra csönd után következett be. A kereskedő érezte, hogy az energia apró hangyaként vándorol a talpától a lábszárán át a lágyékáig, majd onnan a hasán át a szívéig, a kimondatlan szavakat őrző torkáig. Az éltető légzéskapukon át a szemekig, amik nehezen fogadták be a világ igazságát. Majd a homlokán suhant át a forró erő végtelensége, egészen a Tano által emlegetett Pajhuj pontig, a feje tetejéig: a Nagy Fa lombkoronájának csúcsaként végtelenbe árasztotta a Kungban felgyülemlő energiát. Kung ekkor értette meg, mi a szabadság, és a Nagy Fával nap mint nap egyre messzebbre száműzte a gyűlöletét és a betegségeit. A Nagy Fa egy új Kungot teremtett az erdőben, Tano legnagyobb örömére.

-Látod? Kitartóbb vagy, mint gondoltad magadról! Ez a lélek egyik legnagyobb próbatétele, barátom. A csenddel való barátság, a belső béke. A nyüzsgő világból való kiszakadás tud igazán szabaddá tenni. Számtalanszor meg kell még ismételned ezt a gyakorlatot-mondta a vándor- Egészen addig, amíg könnyűszerrel meg nem tudod teremteni a kapcsolatot gyökereiddel, a földi erőkkel, és fel nem vezeted őket az égbe a koronádon át, majd onnan vissza. Amíg meg nem tanulod áramoltatni az életerőt, a végtelen chi-t...Minél több reggelen gyakorlod a Nagy Fát, annál tovább fogsz élni. Ő a z életerőd meghosszabbítása.

A kereskedő ezután minden áldott nap ott volt a felkelő nap első sugarainál, és gyakorolta a Nagy Fát, hogy erőt merítsen az aznapi küzdelmekhez. Eleinte csak keveset érzett az energiából, ám minél tovább bírta e furcsa tartást, annál mélyrehatóbb változások kezdődtek benne. Idővel az erdő legvénebb fájának érezte magát, és kellemesen remegtek a kezei, lábujjai a chi határtalan szágudásától a testében. Ő lett a Nagy Fa, aki dacol az élet viharaival, az esőzésekkel, a háborgó széllel. Megnyugvásra talált korábbi életével szemben, és semmi köze sem volt már a régi Kunghoz.

-Megmentetted az életem, Tano-mondta a visszaúton a kereskedő.-Tehetős ember vagyok, jelentős vagyont gyűjtöttem a faluban. Mivel hálálhatom meg neked, hogy megmentetted az életed? Csillogó aranyra vágysz? Vagy egy bájos feleségre?

A remete a tőle megszokott mosollyal rázta a fejét.

-Valami sokkal többre és nemesebbre vágyok, amire neked is kellene! Békére. Az én legfőbb jutalmam akkor jön el, ha nap mint nap gyakorolsz, hogy megőrizd magad a chi kung állapotában. És ha másoknak is megmutatod, amit a vén fánál tanultál arról, miként egyesül az égiek ereje a mi gyarló földi testünkkel, hogyan meríthetünk chit a mindenségből, hogy meggyógyítsuk magunkat. Taníts másokat is arra, amit én mutattam neked. Én akkor már boldog leszek. Mert eljön a nap, amikor már eleget tanultál, és akkor én eltűnök, mert nem lesz szükséged mesterre. Amint belejössz a chi kungba és elengeded a világ és önmagad iránt érzett békét, újjászületsz. Én pedig elmegyek, mert másokat is meg kell tanítanom az erdő bölcsességére.

Teltek-múltak a napok, és sokat gyakoroltak.

Egy csöndes hajnalon Kung arra ébredt, hogy magára maradt. Tano eltűnt, és semmilyen üzenetet nem hagyott maga után. A kereskedő egyedül ébredt a barlangban. Megértette, hogy a vándort még rengeteg élettel teli erdő és barlang várja, hogy feltárja a mindent magába fogadó sötétséget és a mindent színt eleve magába sűrítő fényt.

Tano vélhetően minden fontosat megtanított neki, amit ennyi idő alatt csak lehetett, hogy meggyógyíts magát a betegségéből. A gyógyulás természetesen rajta állt: ha Kung nap mint nap szorgalmasan gyakorolja a chi kungot, akkor helyrejön a májproblémája, ha azonban visszatér korábbi életviteléhez, a szünetek is súlyosabbak lesznek. És ha folytatja a fortyogó haragot, a mája még rosszabb állapotba kerül. Aztán felmondja a szolgálatot.

Egy új Kung tért vissza a faluba, aki úgy döntött, másoknak is megtanítja a chi kung rejtelmes tudományát. Ideje, hogy az emberek megértsék, a mindenségben szunnyadó életerővel meggyógyíthatják magukat és szabadok lehetnek a földi kötöttségek fogságától. Hallotta, hogy régi vetélytársa, a másik kereskedő súlyos betegségtől szenved, mióta ő elment. Lüang sokak szerint a végét járja. A régi énje örvendezett volna, amiért megszabadulhat az ellenségétől. Az új Kungban viszont együttérzés ébredt, mivel pontosan tudta, milyen poklon megy át az a furcsa férfi. Egykor ő is átélte ugyanezt. A másik kereskedő Kung korábbi énje volt, aki belebetegedett a gyűlölködésbe, illetve abba, hogy korábbi sérelmeiért haragszik a világra. Most már Kung azt is tudta, mi választja el egymástól a fiút és a férfit. A fiú a világra dobja a felelősséget, másokat hibáztat mindenért, míg a férfi felvállalja a felelősséget, és tudja, hogy ő mindennek az eredője. A betegségeké, az érzelmeké és azé is, hogy milyen közel sodródik a halálhoz. Tudta már, hogy mind felelősek vagyunk magunkért és a többi emberért is.

Kung megértette, hogy Lüang és az egész természet, minden ember az ő tükörképe. Az ő lelke, hibái és erényei verődnek vissza a külvilágból, és ha odafigyel, jobban megértheti általuk a saját működését.

Az első útja Lüang, a másik kereskedő háza felé vezetett. Ideje volt a béke útjára lépni, és meggyógyítani a korábbi ellenségét. Mert ha haragszol magadra és a világra, te vagy önmagad legnagyobb ellensége.

Lüang teljes értetlenséggel, mély zavarral fogadta ősi ellenségét.

Kung azonban gondtalanul mosolygott, ahogyan Tano tette. Tudta, hogy ha elmondja neki a lényeget, hamarosan Lüang máján lesz a keze, és gyógyító életető áramlik a beteg szervébe, amely az újjászületés csarnokává nemesedik.

Miskolc, 2022. 06. 18. 8.25.